1956-os emlékeim
A szülőfalumban, a kb. 4 ezer lakosú Biharkeresztesen éltünk 1956-ban. Én akkor kilenc éves voltam és csak összefüggéstelen emlékfoszlányaim maradtak fent abból az időszakból. Nem tudom őket időrendi sorba állítani és az egyéb körülményekről sem tudok beszámolni. A szüleim postatisztviselők voltak, aminek az volt az egyik kedvező velejárója, hogy volt telefonunk a jórészt saját kezünkkel vályogból épített családi házunkban, amelynek udvarán tyúkot és disznót neveltünk, a kb. 1 holdas kertben pedig tengerit és paszulyt termeltünk, meg minden egyebet (paradicsomtól az őszibarackig, krumplitól a mákig), ami a konyhában és az asztalon hasznos volt. Ehhez édesanyám és édesapám rengeteget dolgozott. Az eredménye az volt, hogy mindig volt ennivalónk. Az étel általában egyszerű volt. Vasárnapra járt a rántott csirke a saját állományból és igen sok krumplis palacsintát, lepcsánkát és oláhpalacsintát ettem. Ezekre ma is párás szemmel gondolok, mert nincs ezeknél finomabb étel. Különösen, ha...